Az utolsó évek

Nem könnyű erről az időszakról lehetőleg tárgyilagos leírást adni akkor, mikor az írás készítője ennek az időszaknak, az EMG vonatkozásában, főszereplője volt.
Többszöri nekifutás után úgy döntöttem, hogy ezt a befejező fejezetet egyes szám első személyben, a saját nézőpontom alapján írom meg. Most is támaszkodom az akkori időkből származó információkra, de benne lesz a saját mai véleményem is az akkori eseményekről. Valószínűleg mások máshogy emlékeznek azokra az évekre. Mindenkinek módja van saját emlékei rögzítésére.
EMG-beli pályafutásom során betöltött vezetői munkaköreim előzmény nélküli, újonnan létrehozott munkakörök voltak, ezért nem volt könnyű dolgom az 1962-es Műszerszolgálattól a fejlesztési igazgatóhelyettesi munkakörön át, az 1985-ös ATE gyáregységvezetői munkakörig. Minden az adott részleg munkájának megszervezésével kezdődött.
Mikor a családban eldöntöttük, hogy pályázok a vezérigazgatói munkakörre azt gondoltam, hogy végre olyan feladatom lesz, melyet elődeim alaposan kidolgoztak és nekem sokrétű tapasztalatommal nem lesz nehéz a vállalatot vezetni. Nagyot tévedtem.

A Vállalati Tanács és a vezérigazgató

Elődeimhez képest már a munkakörbe kerülés is más volt. Őket a miniszter nevezte ki, engem a VT választott. Nekik a miniszterhez, nekem a VT-hez kellett igazodnom. A miniszter messze volt és sok vállalatvezető tartozott hozzá. A VT közel volt és ez -elődeimhez képest- érdekekkel töltött szorosabb stratégiai és munkáltatói felügyeletet jelentett.
A VT és közöttem a kezdeti bizonytalanság után érdemi együttműködés jött létre, amely nem volt mentes a kemény kritikai észrevételektől. A hatáskörök elválasztását sikerült megoldani, a stratégiai döntéseknél támaszkodtam és elfogadtam a VT álláspontját, operatív döntéseimet a VT tudomásul vette.
Ma, visszagondolva az akkori működésre, az állami vállalatok önigazgatási modelljét sikeres próbálkozásnak tartom. Sajnálatos, hogy nem korábban vezették be és, hogy a többi szocialista országban nem követték a magyar próbálkozást.
Azt gondolom, hogy megérne egy tudományos igényű felmérést annak a pár évnek a vállalatirányítási gyakorlata, melyet a VT-k kialakítottak.

A működés piaci feltételei az utolsó években

A vállalat működésének feltételei ebben az időszakban döntő mértékben változtak és ezért a korábbiakhoz képest bővebb kifejtést igényelnek.

KGST reláció

Mint már korábban említettem a KGST áruforgalomban a magyar aktívum egyre nagyobb lett, különösen magyar-szovjet viszonylatban. A magyar kormány évről évre egyre nehezebben tudta finanszírozni az aktívumot. A teher csökkentése céljából 1986-tól korlátozta a hazai vállalatok érdekeltségét a KGST exportban. Ezt úgy tette meg, hogy az adott termék belföldi eladásain keletkezett nyereségig ismerte csak el a KGST export eladásokon keletkezett nyereséget. A többlet nyereséget termelési adóként elvonta, vagy ahol alacsonyabb volt a hozam, (pl. élelmiszerek) ott támogatásként a veszteséget kiegyenlítette.
Már a 80-as évek elejétől egyre nagyobb verseny alakult ki itthon, hogy egy adott vállalat terméke kontingenshez jusson, azaz bekerüljön az éves árucsere-forgalmi egyezménybe. Nem egyszer a „szocialista korrupció” (vendéglátás, vadásztatás, vásárlási kíséret stb.) eszközeit is bedobták a cégek, termékeik kontingenshez juttatására.
A KGST piacon a Metrimpex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül értékesített műszereink nagyobbik részét szakosítási egyezmények alapján fejlesztettük, és az árucsere-forgalomi egyezményekben a szakosított termékek előnyt élveztek. A kialakult gyakorlat szerint a partner vállalattal kötött magánjogi szerződés alapján a vállalat kockázat nélkül indította a termék gyártását anélkül, hogy az éves árucsere-forgalmi egyezményt aláírták volna. Ez a sokéves gyakorlat 1986 után felborult. Nem csak az árucsere-forgalmi egyezmények aláírásának irreális elhúzódása miatt, hanem a belföldi jövedelmezőséghez viszonyított termelési adó miatt is. Már nem mindenáron akarta a vállalat a KGST exportot növelni, sokkal inkább a belföldi értékesítések nyereségét és a dollár relációjú exportot. A kifejlesztett termékek és a hozzájuk kötött készletek azonban még évekig nehezítették a váltást.
A CNC vezérlések exportját a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat bonyolította. KGST relációban a helyzet hasonló volt a műszer exportéhoz. Dollár elszámolású exportunkat pedig a fejlesztési késedelmeink folytán kialakuló versenyhátrány szűkítette. Hol volt már a 1978-as áttörés, mikor a szerszámgépbe épített és a munkás által is kezelhető vezérlésünk világszenzáció volt. Nem tudtunk megújulni.

Belföld

A belföldi műszerértékesítést már évtizedek óta Műszer és Irodagép Értékesítési Vállalat (MIGÉRT) végezte. Kialakult mennyiségeket rendelt és azokat általában sikeresen értékesítette is egészen 1989. januárig. Az EMG műszerek vásárlói belföldön a kutatóintézetek, híradás és műszeripari vállalatok és az oktatási intézmények voltak.
A rendszerváltás előtti utolsó, Németh kormány 1989-től, előkészület és védővám nélkül rászabadította a magyar piacra a tőkés világ elektronikai termékeit. 1988. év bázisán az 1989-es évben még a korábban megkötött szerződések miatt csak 16%-os volt a csökkenés. 1990-re viszont már 55% -os a csökkenés. Drámaiak voltak a következmények.
A belföldi piac másik szegmense a CNC vezérlések eladása volt. Ezt a vállalat saját kereskedelmi szervezetén keresztül a szerszámgépgyárak részére közvetlenül értékesítette. A KGST piac szűkülése és a belföldi jövedelmezőséghez kötött termelési adó a szerszámgépgyárakat is korlátozta. Ugyanakkor belföldön is megjelentek a tőkés piaci vezérlések, mint versenytársak, elsősorban a Siemens. Az EMG a saját fejlesztés késedelme és az importliberalizálás miatt 1990-ben Siemens vezérlés licensz vásárlásra kényszerült.

Tőkés reláció

A dollár elszámolású kereskedelmünk is két részből állt. Az egyik a fejlődő országokkal kötött klíring egyezmények keretében, gyarmatáruk ellenében szállított EMG műszerekből összeállított oktatási rendszerek, a másik a szabaddevizás dollár ügyletek köre. Az előbbibe a brazíliai, indiai, perui, egyiptomi stb. országokba szállított műszerek, az utóbbiba a német Fuba és Conrad cégek részére gyártott tetőantennák és amatőr műszerek tartoztak.
A kényszerítő piaci körülmények hatását a vállalat összes értékesítésének csökkenésére és a relációnkénti árbevételére, szemlélteti az alábbi táblázat. /millió FT./

A táblázat pontosan szemlélteti a tárgyalt időszak alapvető változásait és igazolja a fentebb leírtakat.
A KGST és a belföldi eladások csökkenését csak részben tudtuk ellensúlyozni a dollár elszámolású eladások növelésével. A további váltást nehezítette a fokozódó likviditási feszültség, amely a rubel exportot terhelő elvonások és a kiszállítások adminisztratív korlátozása miatt felgyülemlett készletek finanszírozása miatt állt be.
A piaci feltételek számunkra előnytelen változását szemlélteti az akkori ipari miniszter EMG Híradóban megjelent válasza a feltett kérdésekre.
1988.09 Megkérdeztük a minisztert

Vezetői intézkedéseim

A vezérigazgató választás elhúzódó korteskedéssel járt és megosztotta a vállalati közösséget. Első feladatom ennek a megosztottságnak a feloldása volt. Ennek első lépése volt, hogy nem adtam előnyt azoknak, akik engem támogattak és nem szorítottam háttérbe az ellenzőimet. Ennek hamar érezhető hatása volt a közvéleményben.
Másodszor elismertem és kifizettem az évek óta bíróságokon megítélt és elődeim által ki nem fizetett találmányi díjakat.
Harmadszor határozott idejűvé változtattam a fontos vezetői megbízások munkaköreit, egyben emeltem az azokat betölők fizetését.
Negyedszer az átlagnál jobban emeltem a fiatal műszakiak bérét.
Mindezek növelték a vállalat terheit, de az első két évben erre még volt fedezet. Sajnálatos, hogy elődeim jóval korábban nem éltek a bérek növelésének a különadók megfizetésével együtt járó lehetőségével, mert akkor nem méltánytalanul alacsony nyugdíjjal építették volna le a felszámoláskor a dogozókat.
A tőkés import nehezülése kiélezte az anyagellátás és a termelő egységek közötti viszonyt. A sokszor személyi ellentétekkel is nehezített helyzetet közös vezetés alá vonással próbáltam megoldani, az alapvető okok miatt azonban kevés eredménnyel.
1988-tól megkezdődött az éves árbevétel zsugorodása. Tudtam, hogy ez előbb-utóbb restrikciós intézkedéseket követel.
Vezető társaim és én is abban bíztunk, hogy Magyarország kiválik a KGST elszámolási rendszeréből és jugoszláv mintára, afféle társult tagként, dollár elszámolással legalább részben meg tudja őrizni a KGST országok piacán elért pozícióit. Erre a lépésre reális lehetőséget adott a szovjet peresztrojka, Magyarország GATT, IMF és Világbank tagsága és nem utolsó sorban a KGST országokkal szemben felhalmozott kereskedelmi aktívum.
Minden további intézkedésem azt a célt szolgálta, hogy az EMG a sokféle termék és technológia egy vállaltba zsúfolt konglomerátumából, egy sokféle terméket, saját technológiával előállító önálló vállalatokból álló csoporttá váljon. Nagy volt az ellenállás a vállalaton belül. Az 1989-es létszámcsökkentési kényszer és a törvényi feltételek megnyílta után vált lehetővé, előbb az önelszámoló egységek, majd az EMG alapítású társaságok létrehozása. Az önelszámoló egységek, majd a társaságok létrehozását a VGM-ek bázisán kialakult vezetési rutin tette lehetővé. Amelyik területen nem volt VGM, ott vállalkozó vezető hiányában nem is jött létre sem önelszámoló egység sem gazdasági társaság. Az első EMG alapítású Kft. az AUTER volt, 1989 márciusában. Nagy volt itt is az ellenállás, amely nem volt mentes az irigységtől és a korrupció feltételezésétől sem. Ezt követte a hét önelszámoló nyereségközpont létrehozása, majd 1990-ben ezek alakultak át EMG többségi tulajdoni hányadú gazdasági társaságokká. (kft.)
A társasági törvény 1989-es életbelépése után az állami vállalatoknak is társasággá kellett átalakulniuk. Ezt külön törvény szabályozta. Az EMG állami vállalat is megkezdte az átalakulást, melynek célja az államon kívül további tulajdonosok bevonása volt. Amerikai cégek részéről érdeklődés volt az EMG-ben tulajdonszerzésre, ezért képviselőjük kérésére 1990. június 30-ig visszatartottam a kft-k megalapítását. Miután az érdeklődésből konkrétum nem lett szabad utat adtam a társaságok létrehozásának

Az EMG társaságai és profiljuk.
Auter Elektronikai Kft – Nyáktervezés és gyártás
Auter Print Kft – Kiadványszerkesztés, nyomda
Dynamic Kft – Mérő automaták
Merion Kft – Nukleáris műszerek
Numeric Kft – CNC szerviz
Sasker Kft – Szállítás, étkeztetés
EMG Automatic Kft – Játék automaták

Ma is sajnálom, hogy az általam indított és végig pártfogolt CNC profil nem vált önálló KFT-vé. Ennek fő oka az volt, hogy Wodicska Mihály nyugdíjba vonulása után  nem volt vállalkozó vezető.  Később, a CNC fejlesztők (nem az EMG )által létrehozott NCT Kft.-t a felszámoló nem részesíthette azokban az előnyökben, amelyeket a többiek megkaptak. Így azután ők ma sem tartják magukat az EMG utód szervezetének.
Az EMG törzsgyárban maradt:
temékcsoport tekintetében a hagyományos műszer és a CNC profil, a FUBA és a Conrad tőkés kooperáció.
Technológia tekintetében a nyák lap gyártás kivételével -vállalkozók hiányában- minden művelt alkatrészgyártási technológia a törzsgyárban maradt
Az új szervezetek 1990-ben megalakultak és 1991-től már mind teljes önállósággal működött.

A vállalati központban jelentős leépítések történtek. Főosztályok osztályokká, osztályok csoportokká léptek vissza, több szervezet teljesen megszűnt. Személyi változások is történtek. Gőz János műszaki igazgató ésWodicska Mihály Irü gyáregységvezető nyugdíjba vonultak. Műszaki igazgató Papp Ferenc lett és helyére műszer főkonstruktőrnek Szövényi-Lux Endre került. Az Irü gyáregység vezetését Raucsik Mihály vette át. A digitális (CNC) főkonstruktőri állás betöltetlen maradt.
Ennek a viharosan változó időszaknak a történéseit követni lehet az EMG Híradó korabeli példányaiból.
1989.03 Hogyan tovább
1989.07. Nyereség és ktg. központok
Nehéz döntés. Létszámcsökk
1990.03. Bárcsak jövőre se lenne rosszabb
1990.07. Maratoni VT ülés Kft-k létrehozása
1990.12. utolsó szám

A nyilvánvaló változások közepette reménykeltő próbálkozások is voltak. Talán a legreményteljesebbnek az Ericsson- EMG elektronikus telefonközpont gyártási együttműködés ígérkezett. Az 1990-ben kiírt magyar telefon tender előírta a pályázók részére a magyar gyártási kapcsolatot. A hazai telefonközpont gyártók mindegyike már foglalt volt valamelyik potenciális pályázó által (Siemens- Telefongyár, Northen Telecom-BHG). Az Ericssonnak magyar partner kellett. Így kapcsolódtunk össze.  1990 végén már aláírás előtt volt az együttműködési megállapodás, mikor az Ericsson váratlanul visszalépet és a Műszertechnika Szövetkezettel kötött megállapodást.
További lehetőségek közül ígéretesnek a Hong-kong-i elektronikus pénztárgép és a Hewlett-Packard által leépített műszergyártás átvétele ígérkezett.  A kapcsolatok sikerének általában feltétele volt az EMG gazdasági társasággá alakulása és az abban szerzett tulajdonosi hányad.

A végső hónapok

Teljes erővel folyt a társasággá alakulás előkészítése, közben tárgyalást folytattunk az adóhivatallal a korábbi termelési adó megfizetésének átütemezéséről, hivatkozva, hogy a külkereskedelmi hatóságok a KGST piacra legyártott termékek kiszállítását leállították. Mikor tudomásunkra jutott a felszámolási eljárás kezdeményezése azt a Fővárosi Bíróságnál megfellebbeztük, hivatkozva az adóhivatallal folyó tárgyalásra és a leállított KGST kiszállításokra.
Az adóhivatal egyik vezetője (korábbi lakásszomszédom) azt mondta, hogy felfüggesztették a hivatal tárgyalási jogát a későn fizetőkkel. „Zoli! Próbálkozásod hiábavaló, ezt odafenn már eldöntötték”. Okvetetlenkedésemre azt mondta, hogy ha nem hiszek neki, próbálkozzak a Pénzügyminisztériumban.
A Pénzügyminisztériumban az adóhivatalt felügyelő miniszterhelyetteshez irányítottak. Tőle azt kértem, hogy a leállított KGST exportra való tekintettel engedjék el, vagy ütemezzük át a termelési adó tartozást különös tekintettel a folyó tőkés exporttermelés, a munkahelyek egy részének fenntartása és az ígéretes befektetői lehetőségek miatt. Azt mondta, hogy nekem igazam van, de neki nincs jogszabályi lehetősége ilyen megállapodásra.
Utólag, 1994-ben az akkor kikért cégkivonatból tudtam meg, hogy már 1990. október 17-én a bíróságnál volt az adóhivatal felszámolási kezdeményezése és mi még 1991 tavaszáig nem tudva a felszámolás kezdeményezéséről, szerveztük az átalakulást. Talán az Ericsson előbb tudta a sorsunkat, mint mi és azért váltott partnert?
Akkor a Magyar Elektronikai és Informatikai Szövetség (MEISZ) elnökeként tagja voltam a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökségének. Az elnökségi üléseken tudtam meg, hogy az EMG esetéhez hasonlóan a magyar ipari (benne a gép- híradás- és műszeripari) vállalatok sora van hasonló helyzetben. Akkor döbbentem rá, hogy adóhivatali ismerősöm igazat mondott. Ezt már fönt eldöntötték. Ezek a vállalatok alkalmazták az ország termelésben foglalkoztatottinak 1/6-át, mintegy 4-500 ezer embert.
A KGST piacon kívüli, elsősorban a belföldi piacokon érdekelt könnyű- vegyi- és építőipari vállalatok még néhány évig bírták. Az 1991-95 közötti években a magyar termelő ipar szinte teljesen leépült. Mintegy 1 millió ember munkahelye szűnt meg. Ma sem értem, hogy a magyar gazdaság történetének legnagyobb katasztrófáját miért övezi ilyen elnéző közöny. Ezt nem lehet a „balsors” -ra, idegen erők galádságára fogni. Ezt mi magunk értük el, ellentétben a szomszédos volt sorstársainkkal, akik megtalálták a lehetséges megoldások között a jobbat.
Azóta 20 év telt el és ez az 1 millió ember ma is hiányzik a foglalkoztatottak, elsősorban a termelésben foglalkoztatottak közül.
Mindezek után nekem már csak egy feladatom maradt. Felkerestem a Fővárosi Bíróság illetékes bíróját és bejelentettem, hogy az adóhivatallal folyt tárgyalás meghiúsult. Kértem a bírót, hogy az EMG szerződéses kötelezettségeire, a foglalkoztatottak számára, és a vagyon mértékére való tekintettel olyan felszámolót jelöljön ki, amely ekkora feladathoz kellő hozzáértéssel bír. Javaslatom figyelembevételével a bíróság a Budapest Holding Rt.- jelölte ki felszámolónak. A felszámolási határozat hatálybalépésének dátuma 1991. augusztus 24.

Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára mint önálló jogi személy 1991 augusztus 24-től megszűnt.