A felszámolás

1991 augusztus 26-án hétfőn megjelentek az irodámban a Budapest Holding vezérigazgatója Sütheö Sándor és munkatársai. Formálisan átadtam a vezetői jogaimat. Sütheö Sándor kijelentette, hogy az EMG-t működésben kívánják tartani és működő vállalatként eladni. Kérte, hogy a felszámoló helyi megbízottjaként a vezérigazgatói cím használatával irányítsam tovább a vállalat működését. Közölte, hogy minden, a vállalat vagyonával kapcsolatos döntés a felszámoló biztos, Gaga Albert hatásköre. Ezt a felkérést elfogadtam és a vállalat működését 1994 novemberéig irányítottam.
A felszámoló biztos első döntése az volt, hogy minden olyan anyagot, félkész és készterméket le kell selejtezni, amire érvényes szállítási szerződés nincs. Ez óriási megdöbbenést váltott ki mindenkiben, bennem is. Szerintünk értékes termékekről volt szó. A leselejtezett készleteket a felszámoló kiárusította. Egy CNC vezérlést, oszcilloszkópot, szignálgenerátort 1-2 ezer forintért lehetett venni!
Ezekben az években szinte minden állami vállalat eladó volt. El lehet képzelni, hogy ha egyszerre minden eladó, akkor milyen az ár? Az állami vagyon katasztrofális leértékelődése történt.
A vállalat által korábban alapított Kft-ket a felszámolás nem érintette, az EMG tuljdoni hányadot olcsón kivásárolhatták, biztosítva ezzel tovább működési feltételüket. Közülük több ma is működik, némelyik átváltott más profilra. Egy-két esetben az adott kft. további működéshez elengedhetetlenül szükséges EMG vagyon apportálására is sor került.
A felszámoló biztos 1992-től Dr.Kruppa Béla lett. A vállalat eladására többször tett felhívást, sikertelenül.

Volt ugyan egy eladás amikor a Celladam rákellenes szer kitalálója Kovács Ádám megvette az EMG-t. Hamar kiderült, hogy a vételárat nem tudja kifizetni, így a felszámoló a szerződést felbontotta.
A folyó termelés a FUBA és Conrad kooperációk mellett egy sor új termék kifejlesztésével belföldi piacon próbált bázist szerezni. Az export jövedelmezősége a forint folyamatos erősödése miatt kritikussá, majd veszteségessé vált. A belföldi próbálkozások vásárlóerő hiányában csak korlátozottan voltak sikeresek. A felszámoló a működő vállalat eladásának reményében fenntartotta a termelést és a veszteséget vagyontárgyak eladásával pótolta.
1994. novemberében beteg lettem és 1995. februártól nyugdíjba mentem. Ezt követően kevesebb az ismeretem a dolgok folyásáról. Azt tudom, hogy a felszámoló rövid időn belül a működést leállította és az EMG vagyonát végkiárusítás jelleggel, aki veszi, kapja módon értékesítette.
A mai látogató már nem látja a nagy EMG feliratot az irodaépület homlokzatán (helyette egy kicsit), de egy karbantartott gyártelepet és abban sokféle kis cég, nyüzsgő életét tapasztalja. Ez nem rozsdaövezet. A gyártelepen az EMG alapítású cégek közül az AUTER és az EAC Kft.-k, rajtuk kívül több, a felszámolás idején EMG-sek által alapított cég és nagyon sok, tudomásom szerint több mint száz egyéb vállalkozás működik.

Utószó

A végén, ha egy mondatban kellene összefoglani az EMG legfontosabb jellemzőjét azt mondanám, hogy ez a gyár volt az ország egyetlen olyan iparvállalata, ahol a kutatás-fejlesztés és a technológiai képességek együttléte lehetővé tette, hogy szinte mindent meg tudtunk csinálni, amit akartunk és ezeket rendre meg is csináltuk.
A legutóbbi EMG-s találkozón a kerület polgármestere, aki gyermekként az EMG közelében élt, úgy idézte vissza környezetének véleményét, hogy „ott sok okos ember dolgozik” !
A végső eseményeket ismerve ez nem biztos, hogy igaz volt.
Itt ahol a történet végére értünk, én is és az olvasó is, szólnom kell arról, hogy minden igyekezetem arra irányult, hogy lehetőleg objektív legyek, ezért az írás korábbi változatát több EMG-t ismerő munkatársamnak megküldtem, azok véleményt adtak és azok közül sokat a jelen, véglegesnek tekintett változatba beépítettem.
Mindezek ellenére nem kizárt, hogy az anyagban lehet hiányosság. Kérem, gondoljanak arra, hogy 20 évvel a felszámolás kezdete után, a fellelt írások és a homályosuló emlékek alapján írtam meg ezt a visszaemlékező anyagot, abban a reményben, hogy fennmarad valami írás, történeti vázlat, az EMG-ről, sokunk egyetlen munkahelyéről.
Jó lenne, ha fogyatkozó számú EMG-s társaim segítenék további írások (visszaemlékezések, vélmények, kiegészítések) megalkotásával az EMG emlékét ápolni.
Az EMG és az ott töltött évek, évtizedek emlékeit a volt dolgozók találkozói, visszaemlékezései ha halványulóan is, de még elevenen tartják, bizonyítva azt, hogy az EMG nem csak egy gyár volt a sok közül, hanem emberek munkás, alkotó együttműködésének sikeres színtere.
2007-ben, 2011-ben, évtizedekkel a vállalat felszámolása után, még mindig 2-300 ember tartja fontosnak az egymással való kapcsolat fenntarását, a találkozást. Remélem, hogy ilyen találkozásokat még később is rendezni tudunk.
Ez a történet és más, az EMG-vel kapcsolatos anyagok -reményeim szerint – megtalálhatók lesznek az EMG honlapján.

2011 november 28.

K. Szabó Zoltán.