Az első évtized meghatározó korszaka volt a gyárnak. Ekkor lett végleges telephelye, ekkor alakultak ki azok a fejlesztési, gyártástechnológiai, termelés-előkészítési folyamatok és azok ügyrendjei, melyek a gyár egész működése alatt több-kevesebb változtatással ugyan, de végig érvényesek maradtak. Az első tíz éves időszakot ezért részletesebben tárgyalom és itt ismertetem a vállalat működésének alapvető folyamatait. A későbbi időszakok leírásánál inkább csak ezek változásait említem meg.

Az alapítást követően hamarosan kiderült, hogy a szappangyár épülete alkalmatlan műszergyártásra és az is nyilvánvaló lett, hogy az igények meghaladják a gyár termelési kapacitását. Némi huzavona után döntés született egy új gyár megépítésére. A sürgető termelési igények miatt az akkor már építészetileg engedélyezett Mechanikai Mérőműszerek Gyára terveit adaptálták a sashalmi területre.
Nem közismert adat, hogy az EMG gyár felépítését eredetileg Gödöllőre tervezték, melyet a munkaerő szakképzettségének okán Budapest XVI. kerület (Sashalom) – ra módosították.

Az építkezés 1952-ben kezdődött és 1953 végén megkezdődött az átköltözés, amely 1954 tavaszára befejeződött.
Aki a sashalmi beruházás részleteiben is el akar mélyedni, korabeli iratok alapján megteheti a következő linkeken.
Beruházás indító értekezlet jkv
Beruházási cél meghatározása (Gödöllö)

Kőbányai Dohánybeváltó épület kiutalás EMG-nek
EMG elhelyezési kérdései
EMG szakvélemény a gyár elhelyezésére (töredék)
Az MMG tervek alkalmazása EMG építésre
EMG helykijelölés Gödöllőre
Telephely módosítás Gödöllőről Bp-re
EMG építési terület kisajátítása
Beruházás és tervfeladat felülvizsgálata

Működés feltételei

Az első évtizedben, de később is egészen 1968-ig a vállalat szigorú tervutasításos rendszerben működött, mint minden állami vállalat. Ekkor már leginkább csak állami vállalatok voltak. A középtávú (3-5 éves) tervekben meghatározott volumenen belül a Tervhivatal az éves tervekben határozta meg, hogy miből, mikorra, mennyit kell előállítani és az éves tervben határozták meg azt is, hogy mindehhez mekkora létszámot, mennyi bért használhat fel a vállalat. A tervfeladat ismeretében a vállalat jelentette az anyag, alkatrész szükségletét, melyet a Tervhivatal azután összesített és kiadott tervfeladatként az anyag és alkatrész gyáraknak. Ez a folyamat hosszú volt és sok hibával, következményeként ütemtelen termeléssel járt.

Kapacitásbővítő beruházás szükségessége csak akkor merült fel, ha a vállalat bizonyította a tervfeladat teljesítéséhez szükséges fejlesztés indokoltságát. Ez örök alkutéma volt a felsőbb szervekkel.

A fenti rövid eszmefuttatás inkább annak érzékeltetése, hogyan működött a tervutasításos rendszer.

Az első években az átvett konstrukciók egyedi jellege bizonytalan alkatrészellátást és ebből következően a termelés ütemezettségét ismétlődően kritikus helyzetbe hozta. Hetekig tartó leállások, majd éjjel-nappali hajrák jellemezték a gyár működését.

Mindezek hatásaként a vállalatnak az első négy évben négy igazgatója (Újhegyi István, Szabó Ferenc, Stiasny Dénes, Letzter Pál), két főkönyvelője (Czippán István,Szeben László) volt. CsakDr.Striker György főmérnök maradt meg pozíciójában 1954-ig, bár többször támadták, arra a korra jellemző okokkal. (Miért jőtt haza , biztosan kém stb.) Végül 1954-ben egy mondvacsinált tervcsalás ürügyén őt is leváltották.

Ezt követően került a vállalathoz Kiskapusi László igazgatónak és Horváth István főmérnöknek. Szeben Lászlómaradt a főkönyvelő. Az új vezetés, elsősorban az igazgató, azután hosszú évekre meghatározta a gyár fejlődését.
Horváth István főmérnök 1957-ben kivándorolt Ausztráliába. Utóda Lánczos István lett, aki korábban a minisztérium műszer-ágazati főmérnöke volt. Ö 1967-ig töltötte be ezt a beosztást.

Az 1953-54-es átköltözés Sashalomra alapvetően megváltoztatta a működés feltételeit. Mindennek lett helye és ez óriási változás volt a szappangyárihoz képest. Ez még akkor is igaz, ha évekig a felvonulási épületek adtak otthont pl. az üzemi konyhának, nem volt a gyár területe bekerítve, zúzottköves kátyús utakon és építési törmelékeken keresztül közlekedtünk a gyáron belül.

Az új gyár négy épületből állt. A négyszintes iroda épületből, a nagy belmagasságú mechanikai és elektromos csarnokokból valamint a kikészítő épületből. Az irodaépületet a két csarnokkal egy földszinti nyaktag kötötte össze. A kikészítőhöz fedett, de nyitott átjáró vezetett.

Az irodaépületben a vállalatvezetés, a számvitel-pénzügy, a fejlesztő laboratóriumok, a kristálygyártás, a kereskedelmi szervezetek, valamint az alagsorban az öltözők, fürdők nyertek elhelyezést.

A mechanikai csarnokba az alkatrészgyártás különféle egységei, az elektromos csarnokba az előszerelés, szerelés, bemérés, végátvétel és a készáru raktár került.

A kikészítőbe az alkatrészek felületkezelésének technológiái, galvanizálás, festés stb. a nyaktagba pedig a társadalmi szervek irodái kerültek.

A munkaerő

Az alkalmazottak az előd üzemekből és az ország legkülönbözőbb részeiből verbuvált rádióamatőrökből, majd az újpesti szakmunkásképzőből kerültek ki. A gyár Sashalomra költözése után a környék lakosai közül egyre többen jöttek dolgozni az EMG-be.
A gyár saját szakmunkás képző tanműhelyt is létrehozott és támogatta az érettségizett diákok szakmunkás képzését.
A szakma szeretete, a tanulási lehetőségek megnyílta az amatőrök, szakmunkások egész sorát ösztönözte a továbbtanulásra, így azután az évtized végére a gyár szakmai színvonala sokat emelkedett. Az esti és levelező tagozatokon továbbtanuló dolgozóknak nyújtott munkaidő és tanulmányi szabadság kedvezmény számos esetben okozott konfliktust a hó végi hajrák idején.
Az ötvenes évek közepétől megkezdődött a frissen végzett technikusok és mérnökök felvétele is, amely tovább növelte a gyár szakmai szintjét.

A fejlesztés

Mérési igények az élet legkülönbözőbb területén és állandóan növekvő mértékben merültek fel és az igények sokrétűségéből következett a mérőeszközök sokfélesége.
A sokféle műszerigény a műszeripar fejlesztés- igényességét jellemzően meghatározza.
A nagy sorozatokban készülő ipari termékekkel összehasonlítva  a műszeripar -a sokféle műszer igény miatt – kis sorozatokat, esetenként egyedi gyártást jelent, magas gyártmány-, és technológiafejlesztési kapacitás szükséglettel, és ezek együtt  magas fejlesztési költséget igényelnek.
Nem volt ez másképpen az EMG esetében sem.

Gyártmányfejlesztés

A fejlesztő részleg a „labor”  kezdetben 5 fő műszaki és 8 fő fizikai dolgozóból állt, Fülöp Ferenc mérnök vezetése alatt. Az ö feladatuk volt a sokféle konstrukció áttervezése egységes alkatrész bázisra, amit sikeresen meg is oldottak.
A gyártmány választék, az indulásnál 18 féle híradástechnikai készülékből két orvosi műszerből, három ipari műszerből állt. Ehhez társult a kétféle (rezgő, szűrő) kristály család. A választék az időszak végére több mint 70 félére növekedett. A híradástechnikai műszerek családja  kibővült a televíziózás műszereivel, de új műszercsaládok is beléptek – ekkor még döntően külső fejlesztések eredményeként – a nukleáris technika, a mikrohullámú technika és egyéb, pl.  textilipari, mezőgazdasági, nyomdaipari igényekre kifejlesztett műszerek. Az alapvetően műszer jellegű gyártmány választéktól mind jelleg, mind technológiai értelemben elkülönül a kristálygyártás, amely a következő években szervezetileg el is kerül az EMG-ből.
A saját gyártmányfejlesztés az évtized végére megerősödött. A fejlesztések kezdetben a meglévő típusok modernizálására, a technológiai feltételekhez illesztésére, a sok különböző intézetben fejlesztett termék alkatrészeinek homogenizálására, később a méréshatárok kiterjesztésére és az időszak végén új típusok (pl. Servotest család) kifejlesztésére irányultak.
A fejlesztési célokat, terveket előbb az éves népgazdasági terv majd 1968-tól a kereskedelmi és a nemzetközi együttműködési szervek javaslatára, vagy valamilyen országos program igényére a vállalat maga határozta meg.
A fejlesztési szervezet élén a laborvezető állt. Hozzá tartoztak az egyes szakosodott fejlesztő csoportok irányító tervezővel az élükön. Fülöp Ferencet Hampel Antal, majd Balthes Henrik követte a laborvezetői poszton.

Technológia

Egy gyár képességeit technológiai fejlettsége határozza meg. Az, hogy mit kell gyártania az nagyon fontos dolog, de hogy meg tudja-e csinálni minőségben, árban versenyképesen azt technológiai képességei határozzák meg.
A művelt technológiák tekintetében az EMG néhány vásárolt alkatrészfajta kivételével minden, a műszerekhez szükséges alkatrészt, szerelvényt maga állított elő. A kivételeket az elektroncső (később tranzisztor, integrált áramkör), az ellenállás, kondenzátor, néhány a műszeriparon kívül is használt csatlakozó, kapcsoló, huzal, kábel jelentették. Az örökölt kisipari technológiák a sashalmi gyárban üzemszerűvé váltak és stabilizálódtak.
Az alkatrészgyártásban forgácsolás, lemezpréselés, lyukasztás, bakelit-, fröccsöntött műanyag alkatrész, kokillaöntés és még sok apróbb technológia szerepelt a választékban. Ehhez társult a szerszámtervezés és gyártás.
Az alkatrészek felületének kikészítésében a festés, galvanizálás, és a hozzájuk tartozó sok egyéb technológia (csiszolás, szitázás, maratás stb.) jelentették a művelt technológiákat, majd ezekhez csatlakozott – vegyi technológiai jellege miatt az 50-es évek végén – a nyomtatott áramkörök gyártása.
Előszerelési technológiák között a csatlakozók, kapcsolók (pl. yaxley forgókapcsoló stb.) huzalleszabás, korbácskészítés, transzformátor gyártás műveletei szerepeltek.
Szerelés területén az első évtizedben az elektroncső alkalmazásához kötődően, alaplapra szerelt csőfoglalatos-, forrléces-, huzalozásos-, kézi forrasztásos-, technológia társult.
A készülékek szerelését az első bekapcsolás utáni hálózati élesztés, a hitelesítés és a végellenőrzés követte. Ezek a műveletek a laborok mérési előírásai alapján egyedileg összeállított mérőstandokon nagy szakmai felkészültséget igényeltek. Ez volt a Bemérő műhely. Itt derültek ki a fejlesztési-, előző folyamatok gyártási-, vagy vásárolt alkatrész hibák akkor, amikor a készülék nem tudta a specifikált adatokat. Az ütemes termelés csattanója mindig a Bemérő műhelyben volt. A vállalatnál közismert mondás volt: „mindig itt csattan az ostor – a Bemérő nem kolostor”.
Az első évtizedben az alkalmazott technológiák sokat fejlődtek, de alapvető változás a technológiai választékban nem történt. A technológiafejlesztés inkább a hatékonyabb termelést (automata esztergák) vagy a jobb minőségű alkatrész előállítást (új anyagok a festésnél és a galvanizálásnál) célozták. Néhány technológia megszűnt (pl. kokillaöntés, bakelitalkatrész gyártás)
A technológia fejlődése ebben az évtizedben nem az egyes technológiáknál, hanem a technológiai tervezés és annak szervezeti keretei kialakításának terén volt jelentős.
A kisipari módszernél a művezető megkapja a rajzot, felvételez anyagot, leszabat belőle egy megfelelő darabot és odaadja a szakmunkásnak, hogy csinálja meg.
Az üzemi gyakorlat más. Az EMG estében a kész prototípus dokumentációját, valamint az összes tervezett legyártandó mennyiség adatát, megkapta a gyártástechnológiai tervezés (GYTO) és a saját gyártású alkatrészek esetén kiszámolta és rögzítette az anyagnormát, megtervezte és előírta gyártási műveleteket, a műveletekhez hozzárendelte a gépet, szerszámot annak függvényében, hogy mennyi a tervezett darabszám. Ezután meghatározták a munka nehézségi fokát és hozzárendelték a munkaidő normát.
A készülékek bemérésénél ez az egyébként jó technologizáló rendszer nem működött. A bemérésre kerülő készülékek rengeteg hibát hordoztak magukban a korábbi folyamatokból. Egyszerűen tervezhetetlen volt a bemérési művelet. A fejlesztési eredetű-, vagy alkatrész  hibák, a huzalozások elkötései a legváltozatosabb lehetőségei annak, hogy a készülék ne jól működjön. A bemérést statisztikai normák alapján tervezték, de 1956 után már az egyéni norma elszámolást megszüntették. Később ez szerelési és egyéb területekre is kiterjedt.
A technológiai rendszer részének kell tekinteni még két területet, a célgép és a célműszer fejlesztést. Mindkét részleg komoly műszaki felkészültségű emberekből állt és a találékonyság, a műszaki virtus gazdag tárháza volt termékeikben. A későbbi években jelentőségük fokozódott.
A technológiai szervezet kezdetben közvetlenül a főmérnök irányítása alatt állt, majd az időszak végén főtechnológusi munkakört hoztak létre. Hatáskörébe kerültek a gyártástervezés és norma osztályok, a vegyi labor, a technológiafejlesztés, a szerszámtervezés, valamint a minden műhelyben megtalálható műhelytechnológusok.  Az első főtechnológus Gőz János lett.

Gyárfejlesztés

A gyárfejlesztés szó helyett erre az időszakra inkább a sashalmi gyár építésének befejezése kifejezést lehet használni. Talán egyedül a fűtést és a technológiai meleg vizet szolgáltató kazán szén- olaj váltása értékelhető fejlesztésként. Az évtized utolsó éveiben megkezdődött a gyártelep fejlesztése illetve annak előkészítése. A fejlesztés megvalósítása egészen 1972-ig tartott. A megvalósításról a korabeli beszámoló ad hű képet.
1958-72 közötti gyárbővítés története
A fejlesztés utolsó fázisai, az úgynevezett DV csarnokok építése összefügg az EMG számítástechnikai programjával, melyet a következő évek anyagában részletesebben tárgyalok.
A gyárfejlesztési feladatokat, a főtechnológus szakmai irányítása mellett, a Beruházási osztály végezte.

Szociális-, kultúrális-, sport élet

A gyár alkalmazottainak szociális összetétele az induláskor rendkívül szerteágazó volt. Tükrözte annak a kornak társadalom-felforgató állapotát. Az Oriontól és a kisüzemektől átvett alkalmazottakon kívül, volt gyártulajdonostól a volt katonatisztig, volt táblabírótól a volt banktisztviselőig, földbirtokos utódtól a zsidó üldözöttig, az átnevelőből szabadult lányoktól a környékbeli szakképzetlen betanítandó munkásig, szinte minden társadalmi osztály, réteg képviselve volt.
1954-ben a sashalmi induláskor az alkalmazottak életkora átlagban nem érte el a 30 évet, sőt pl. a Bemérő műhelyben még a 20 évet is alig. Ez az azonos korosztály később gondokat okozott a gyár „elöregedésében”.
Az alkalmazottak elektronikai szakmához közeli részét a rádióamatőr múlt, a szakmaszeretet, tartósan ragaszkodóvá tette a gyárhoz. Az egyéb szakmák dolgozóira ez a lojalitás átterjedt. A nagyobb elcsatolásokon kívül egészen a legutolsó évekig a gyár alkalmazottaira nem volt jellemző a fluktuáció.
Az összetartozást számos kulturális, sport, később üdülési lehetőség erősítette.
A gyár építésének befejezése során kialakították a sporttelepet, futball, tenisz, kézilabda pályákkal és öltözővel. Ezen kívül több sportágban nagyszámú dolgozó sportolt. Rendszeres volt a műhelyek közötti foci bajnokság. A Szerszám-Bemérő meccs volt a rangadó. Kiemelkedett létszámában a természetjáró szakosztály.

1955-ben a gyár megalapította az EMG Sport Egyesületet, amely 1958-ban egyesült a XVI. Kerületi Petőfi sportkörrel és felvette a Sashalmi Elektronikus Sport Egyesület (SESE) nevet. Első elnöke Kothencz István, a kikészítő üzemvezetője lett. A sportegyesület ezen a néven működött egészen a gyár és egyben az egyesület felszámolásáig.
Az összeismerkedést szolgálták az évente többszöri rendezvények, bálok az ebédlőben, amelyek a szórakozás mellett sok gyári házasságot is eredményeztek.
A jóléti, kulturális,sport, üdülési lehetőségekről is információk találhatók a 10 éves az EMG összefoglaló kézirat III. rész 17-19 oldalain, valamint a teljes EMG időszakot átfogó Hőgyi József visszaemlékezése című kéziratban,

Társadalmi szervezetek

Mint azokban az években minden vállalatnál, így az EMG-ben is működtek párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezetek.
A kezdeti évek villongásai után, amelynek következményeként az igazgatóknak szinte évente, majd Dr. Striker főmérnöknek is távoznia kellett, 1954-től az „osztályharc” elcsitult. Ebben nagy szerepet játszott a két volt ipari munkás vezetőKiskapusi László igazgató és Simon János párttitkár.
Az 1956-os forradalom idején a gyárban különösebb incidens nem történt. Mindig voltak bent dolgozók, akik megszervezték a gyár őrzését és gondoskodtak annak a 10 lengyel fiatalnak az ellátásáról, akik okt. 23-a előtti napokban érkeztek viszont-cserelátogatásra az EMG-be.
A forradalmat követően, a gyár munkája gyorsan helyreállt. Az áramellátási zavarok miatt egy ideig a termelés este 6 és reggel 6 óra között folyt.
Az eseményeket követően az országot és az EMG-t is viszonylag sokan elhagyták, elsősorban mérnökök, magasan jegyzett szakmát tudó munkások. Meglepő, hogy a gyárban munkára lelt 1956 előtti üldözöttek közül nagyon kevesen távoztak nyugatra.

Az első évtizedről összefoglalóan

Ismételten minden olvasó figyelmébe ajánlom a 10 éves az EMG összefoglaló kézirat korabeli kéziratot, amely az 1960-as év nyelvezetének megfelelő formában -néhol hiányos módon-, de nagyon jól bemutatja a gyár első tíz évét, benne az akkor 10 és 5 éve a vállalatnál dolgozók névsorával.
Akit érdekelnek a műszaki adatok, annak nagyon ajánlom átnézni az időszak termékeiről készült 1959. évi 204 oldalas un. nagykatalógust. A katalógus teljes képet ad az első évtized termékeiről beleértve az egyes gyártmányok műszaki adatait és rövid leírását: EMG Nagykatalógus  (330 MByte)